Ez a medál egyszer csak lett. Fogalmam sincs, hogy csináltam, de ez lett a végeredmény. A copfos kislány farsangja nevet adtam neki és már sejtem is, kinek adom:)
Ez a medál nem csak a fotó minősége miatt tűnik életlennek, hanem a valóságban is az. Az egyes színek között nem élesek a határvonalak, ez adja a medál különlegességét. Színes, vidám, fiatalos jószág. A medál átmérője kb. 4 cm. Készült hozzá illő gyűrű is, annak az átmérője kb. 3cm, a mérete pedig állítható.
Ez egy fekete-türkiz-lila medál. A színvilága miatt szerintem népies jellegű. (nem feltétlenül magyar:))
Ennek a medálnak az az érdekessége, hogy fényben nagyon jól érvényesül benne a bronz szín, amely ilyenkor háttérbe szorítja a lilát és a zöldet. Egy antikolt rézláncon fog helyet kapni, hiszen a kis csillag is rézből van a tetején.
Valamelyik nap a kezembe vettem egy darab drótot, hogy gyakoroljam a drótos technikát, nehogy a végén kijöjjek a gyakorlatból. Gubancolás közben (innen a név is :))) ez a medál született. Akárhogy is nézegettem, nagyon befejezetlennek és csupasznak tűnt. Aztán addig keresgéltem a gyöngyöcskéim között, míg rá nem akadtam erre a lapos kis polymer gyöngyre, mely már régóta várja, hogy meglelje méltó helyét. A gyöngyöt beépítettem a medálba és kész is. Vékony ezüst láncon kapott helyet.
Ez a forgószél medál Marci fiam segítségével készült. Gyakran ülünk le együtt gyurmázni, ilyenkor mindig különleges dolgok születnek. Gyermeki lelkesedése engem is szárnyalásra késztet. A medál antikolt rézláncon érvényesül a legjobban.
Kedves Látogató!
Örömmel köszöntelek a blogomban, a színes világomban.
Magamról csak annyit:
" És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikÍtó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék."
(Kosztolányi Dezső)